Sziporka

2015-03-02

Sziporka

– Az állami kábítószer 1970-74 – 

(kutatás Milos Toth-tal)

– The State Drug 1970-74 – 


Az 1960-as és ’70-es években Nyugaton, főként az Egyesült Államokban virágzó drogkultúra a keleti blokkban is feltűnést keltett, főként a fiatalabb korosztály körében váltott ki fokozott kíváncsiságot. Az állami propaganda minden eszközzel igyekezett démonizálni a jelenséget, a felfokozott érdeklődés azonban azzal fenyegetett, hogy a fiatalok szórakozási szokásai kicsúsznak az államilag kontrollált keretek közül. Ezért a Központi Bizottság egy államilag előállított és propagált pszeudo-drog bevezetése mellett döntött, amelyet Sziporka néven különböző formákban (üdítő, tabletta, cigaretta) dobott piacra. Az erre a célra létrehozott Állami Pszichedéliai Intézet által előállított Sziporka a keleti blokk csattanós válasza volt a dekadens nyugati drogkultúrájára, ez volt az államszocializmussal konform „pszichózis” domesztikált válfaja. Az elsődleges célközönség a fiatal korosztály volt, akiket a kor pop-kulturális termékein (ifjúsági zenés filmek, plakátok, újsághirdetések, magazincikkek) keresztül igyekeztek megszólítani, kifogva a szelet a lázadó ifjonti lelkület vitorlájából. A Sziporka ugyanis nem tartalmazott valódi hatóanyagot, hatása is egyénenként eltérő volt, és természetesen placebo elven működött.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

 

 

Egy üveg mámor – a magyar Coca-Cola

 

A Sziporka alapos, kimunkált, minden részletre kiterjedő arculatot is kapott, a ’70-es évek elejének egyik meghatározó, emblematikus márkájává vált. Az újsághirdetések, poszterek, csomagolás-designok sokaságán a legfelkapottabb kreatív szakemberek dolgoztak. A Sziporkát – a választott médiumtól függően – célcsoport-specifikusan jelenítették meg, a klasszikus, monokróm, rajzos hirdetéstől kezdve a fiatalos, lendületes, nyugati formavilágot imitáló kreatívokon keresztül egészen a pszichedelikus vizuális megfogalmazásokig bezárólag.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

Csak tiszta forrásból – a népi kábítószer

 

A központi propaganda-gépezet számára az egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan idomítsák hozzá a kábítószer-fogyasztás helyeslését az uralkodó ideológiával. Sok egyéb nyugati jelenséghez hasonlóan, amelyet a kádárizmus saját eszmerendszerébe implementált, a Sziporka esetében is a népi hagyományra mint tiszta forrásra utaltak vissza. A szer bevezetésének célja egyfajta „szelep-effektus” volt, de megjelenési formáiban felismerhetjük a félreértéseken alapuló, a periféria-létre jellemző túlkompenzálási hajlamot is. Ahogy a ’60-as évek elején a korábban dekadensnek tartott, és ezért tiltott jazz műfajt is úgy sikerült szalonképessé tenni, hogy hazai ideológusai a stílus osztályharcos, népi jellegét hangsúlyozták, úgy a Sziporka esetében is a magyar népi hagyományra való hivatkozás igazolta a szer használatának támogatottságát.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

Vajákos iglice – a kétes bódulat

 

A hivatalos narratíva szerint a Sziporka elnevezés a szer hatóanyagát adó növény, a vajákos iglice (Onosis visionarius) köznyelvi elnevezése, valójában azonban a Állami Pszichedéliai Intézet (ÁPI) propagandistáinak leleménye volt. A vajákos iglicét a késő középkor óta használták a népi gyógyászatban, számos felhasználási módja volt ismert, rekreációs célú használatról azonban sem történeti, sem néprajzi feljegyzéseket nem ismerünk. A vajákos iglicét, vagyis a Sziporkát számos monda és népdal őrizte meg, azonban használata minden jel szerint a különleges képességű, látó emberek privilégiuma volt. A szer a tudomány mai állása szerint nem tartalmaz semmilyen pszichoaktív anyagot, így feltehető, hogy a korábban neki tulajdonított hatás is csupán önszuggesztív bódulatot eredményezhetett.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

Kihunyt sziporkák – a diadalmenet vége

 

A Sziporka története néhány év leforgása alatt meglepő fordulatot vett: elszabadult hajóágyúvá vált. A placebo hatás nem várt erősséggel jelentkezett, főként beat-koncerteken okozott nemegyszer váratlan, tömeges pszichózist. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a Sziporka hatóanyag nélkül is tudatformáló hatású: kiengedte a szellemet a palackból, amit valahogy vissza kellett zárni.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

A Sziporkát használó fiatalok jellemében valódi változások indultak el, megérezték a szabadság levegőjét, és egyre kevésbé élt bennük a tekintélytisztelet. Egy idő után a szert használók valódi függőségi tüneteket produkáltak, és mindenre hajlandóak voltak egy újabb adag megszerzéséért, még arra is, hogy a bűn útjára lépjenek.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

Az államhatalomnak visszavonulót kellett fújnia. Először a sajtóban készítették elő a betiltást: egyre-másra jelentették meg a Sziporka-mámorban úszó, felpaprikázott fiatalok rémtetteit ismertető riportokat, elsősorban nem a szert hibáztatva, hanem a mértéktelen, visszaélésszerű használatot. A kudarcot úgy állították be, hogy a szocialista ifjúság a kellő ideológiai elkötelezettség híján nem volt elég érett arra, hogy felelősséggel tudja használni a szert. A megoldást a KISZ ideológiai szerepének megerősítésében, és a „szorosabb emberfogásban” remélték megtalálni. A Sziporkát végül szép csendben kivonták a forgalomból, az Állami Pszichedéliai Intézetet 1974-ben bezárták, a téma pedig sokáig tabunak számított. A Sziporka „hagyatéka” azonban sokáig érzékelhető volt, sokan a „csöves” szubkultúra kialakulását is egészen idáig, a hetvenes évek közepéig vezetik vissza.

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

 

János Brückner - Milos Toth – Sziporka 'Sparky' – The State Drug 1970-74

(exhibition view)

All text by Milos Toth