statement

2010-10-27

“Harry igazi bunkó volt. A tapasztalatom az, hogy a festők egytől egyig bunkók. Ez a dolog nagy paradoxona…egy rejtélyes Isten hagyja, hogy olyasmit fessenek, amit ők maguk soha nem fognak fel ésszel. (Mint azok a firenzei, genovai, velencei mesterek…akik szélhámosok és elpuhult élvhajhászok voltak, de akiket mégis azzal bízott meg ez az Isten, hogy megajándékozzanak bennünket angyalokkal és szentekkel […] ostoba kezük munkája által.)”
E. L. Doctorow, A víztároló
az avantgárddal kapcsolatban “valódi, megtöretlen kontinuitásról voltaképpen csak az Egyesült Államokban beszélhetünk. […] Itt is voltak ugyan olyan periódusok, amelyek kedvezőtlen körülményeket teremtettek a szubverzív művészeti mozgalmak működése számára (mint például az alkoholtilalom időszaka, […])”
Kappanyos András: Másodszorra elvész az első? – A „klasszikus” avantgárd és a neoavantgárd közötti kontinuitás kérdéséhez
 

Az ürességet állítom színre, hogy a hiányból jelenlétet csináljak, és a jelenlétből hiányt.

Ez az üresség default, embertelen, identitásnélküli vákuum, amelyben újra fel tudjuk fedezni saját magunkat.

Olyan “hibákat”, félreértelmezéseket, tévedéseket keresek, amelyek lyukak a jelentések mindent lefedő szövetén, hogy ezeken keresztül tudjuk magunkat és a valóságot más nézőpontból szemlélni. A white cube gettóból szeretnék kitörni, releváns művészetet csinálni, amely különböző közönségekhez is eljuthat.

Az elmúlt években identitásokat, sztereotípiákat és kliséket teszteltem a dis-identification, elembertelenítés és reprezentáció különböző stratégiáival. A fehér-heteronormatív, pornográf reprezentációkat, a Kelet-Európai nemzeti identitást kevertem digitális, klasszikus és corporate képalkotással. Az absztrakt és figuratív, megdöbbentő és röhejes, emberi és embertelen közti vékony sávot kutattam.

Ez a sáv maga a vákuum, amely a horror vacui-t váltja ki az emberből – azt a pillanatot, amelyben muszáj az ürességet kitöltenünk – és ezáltal talán új perspektívából tudunk magunkra és a külvilágra nézni.